A Pozitív bejegyzés

Találtunk egy weboldalt, ahol magyarok írnak különféle országokba költözési tapasztalataikról. Ez egyfajta "blogtér", ahol minden országnak van egy felelőse, aki ott él. Ezen az oldalon a finn főbejegyzés számtalan tévedést és félreértést tartalmaz. Pontos információ valójában egy sincs benne. Erről én írtam, ide a blogba, egy hosszú, hivatkozó kritikát/javítást, hogy felhívjam a figyelmet, nehogy valaki készpénznek vegye a leírtakat. Viszont Virág - jogosan - azt mondta, hogy ne folyunk bele ilyen vitákba, ne legyünk negatívak. Így a bejegyzés vázlat marad végleg, nem kerül publikálásra. Helyette gondoltam írok egyet a mi saját, pozitív, emberi kapcsolatainkról, amik segítettek minket a boldogulásban itt, Finnországban. Emberekről, akik itt szívesen fogadtak minket. Szóval itt a pozitív bejegyzés. :-)

Miklós

27 éves magyar. Fő kontaktunk a  finn világgal. Régi gyerekkori barát, aki 7 éve él itt finn feleségével és két bűbájos lányával (Szofi és Csenge). Ő volt az, aki nélkül ez az egész lehetetlen lett volna és aki végig kísért minket minden hivatalos folyamaton. Nem is írnék erről többet mert szinte minden közvetlenül neki köszönhetünk.

Niina

Miklós 25 éves finn felesége, aki szintén sokat segített abban, hogy egy kicsit nagyobb rálátásunk legyen a finn életmódra és kultúrára és egy kicsit otthonosabban érezzük magunkat. Főztje, végtelen pragmatizmusa és kifogyhatatlan lendülete mindig ámulatba ejtő.

Juha
Egy most 22 éves finn fiú, aki nagy segítség volt első idelátogatásunkkor is, és az azt követő költözésben is. Az ő kedves, nyugodt, mosolygós finnsége volt, ami sokat jelentett. Nem mellékesen amikor megérkeztünk segített a pakolásban és kérés nélkül nekünk adta az egyik vízforralóját, amit mi nem hoztunk el otthonról és itt elengethetetlen kelléke a mindennapoknak, különösen télen. Éppen a napokban költözik el. Egyetemre megy Oulu-ba, messze északra. Geológus lesz. Sok sikert hozzá. :) A 700 kilométeres utat egyedül 5 nap alatt teszi meg biciklivel. :-O

Stefani

Egy német bevándorló aki 7 éve él itt és taxisofőrként dolgozik. Vele nem volt túl intenzív a kapcsolatunk, de ő is mindig segítőkész és barátságos volt, és amikor az ember egymaga van idegenben, már egy jó szó is sokat jelent.

Daniel

40 éves amerikai nyelvész, egyetemi tanár Indianaban. Finnország nagy szerelmese. Télen 2 hónapot töltött itt, ő is az emigrációját készíti elő ide. Határtalan lelkesedéssel viseltetik Finnország felé pedig ő sok évet élt Koreában, Marokkóban vagy éppen Párizsban, a nyelveket tanulmányozva. Ugyanakkor azt mesélte a szilveszteri "ereszd-el-a-hajamat"-on, hogy szebb várost nem látott még Budapestnél, amikor egyetemistaként pár napra elugrott oda egy európai körút kapcsán, 1 hónapig maradt inkább mint, hogy tovább álljon.

Katri

Miklós 50 éves finn anyósa aki speciális, finn élelmiszeripari termékek piacoztatásából él és bár ő távol vidéken lakik és nem beszél angolul mégis egy előítéletes környékről érkezve is a teherautójával segített az alapbútorzatunk haza szállításában, ingyen és mindig kedves volt velünk. Volt, hogy a piaci portékából is megkínált ami itt nagy szó.

Adél és Károly

Virág első munkahelyén Adéllel került egy műszakba aki szintén magyar és a férjével Károllyal sok hasznos tanáccsal láttak el minket illetve magát az állást is közvetetten Adélnek köszönhetjük.

Mika
Virág első főnöke, aki bár szereti, a finnekre nem jellemző módon, feszegetni a határokat, mégse lehetnénk itt nélküle. A vele folytatott, sokszor megterhelő, eszmecserékből sokat tanultunk a finn gondolkodásmódról.:-)

A "fekete benzinkutas srác"

Az erősen afrikai csengésű nevét, bár mondta de a mi európai agyunkkal nem igazán volt lekövethető így csak ennyi marad meg. Ő volt az aki mindig, ha a központi találkozási pontnak és kávézási térnek számító Vallikallio-i Shell kútnál jártunk, kedves mosollyal fogadott minket kérdezte, hogy vagyunk, hogy haladunk, mesélte vele mi van stb. Pedig ez télen volt javarészt, amikor ő kint áldogált reggel 7-től a fagyban az egész műszak alatt. Monda, hogy a legjobb barátja magyar és nagyon szereti a magyarokat.

Tom

Benzinkútnál volt pultos egy amerikai srác. Itt született, diplomata szülők gyerekeként, majd pár éves korában haza költöztek, de annyira megszerették Finnországot, hogy újabb pár évre rá, végleg itt telepedtek le. Egy stabil pont volt a benzinkútnál, pár kedves szót mindig váltottunk. A srácot úgy hívták, hogy Tom Balazs. Kérdezte is, "ez nem valami magyar név". Mondtuk, hogy de. :-)

Klaus

Mostanában kapunk megbízásokat Klaus mérnökirodájától. Előítélet mentesen,  gyorsan és nyugodtan tudtunk felépíteni egy professzionális kapcsolatot. Sokat jelent a bizalmuk mint első, direkt finn, megrendelőké.

Bicikli-eladó-bácsi

A huuto.net-en vettünk egy biciklit. Ez egy Vatera szerű oldal csak sokkal egyszerűbb, barátságosabb és ingyenes mindkét félnek. Ennek a bácsinak a bicikliét vettük meg és féltünk, hogy amikor telefonálásra kerül a sor, akkor tartani fog tőle, hogy mi nem vagyunk finnek és megyünk a lakására, meg minden. De persze semmi gond nem volt, kicsit szerelgetett is a biciklin, tökéletes angolsággal ellátott a szükséges infókkal, felfújta a kerekeket és ami talán a legérdekesebb, hogy oda adta a biciklit, hogy kipróbáljuk és míg ezt tettük ő visszament a vagy 100 méterre lévő sorházába, hogy hozzon egy szerszámot. Persze hihette volna azt is, hogy lelépünk a biciklivel fizetés nélkül...csak ahhoz másik országban kéne lennünk.

Ez persze csak egy szűk, néhol szentimentális lista. Sok pozitív tapasztalat ér minket minden nap és jó újra és újra örülni ezeknek. :-)