A minap beugrottam egy benzinkúthoz. Késő este volt, 11 után. Gyorsan vettem valamit, eléggé siettem. Előttem egy srác vásárolt magának egy redbullt. Már kifele tartott ahogy én végeztem és sietségemben már utol is értem a kijáratnál.
Hirtelen megtorpant előttem, valamit rendezgetett a tárcájában gondolom. Nálam vagy egy fejjel magasabb volt jó, széles vállal, borostás, kigyúrt amolyan nagyobbacska hoki játékos forma az a fajta akibe nem köt bele az ember és ha teheti átmegy az utca másik oldalara ha szembe jön. Ahogy megtorpant úgy nekem el kellett lépnem mellette, vitt a lendület de a hely a polcok és közte kicsinek bizonyult, szóval eléggé nekimentem. Meglöktem a vállát elég erősen, szerintem el is ejtett valamit. Kicsit megijedtem, hogy most mi lesz de siettem tovább és meg se fordultam csak indultam a kocsi felé ami az ajtó mellett várt. Mielőtt beültem volna el akartam én is rakni a bankkártyám rendesen így megálltam az autónál és akkor odaért mögém... A barátnőjével volt. Az a diszkós fajta: rózsaszín nadrágban, sok ékszerrel... és már hallom is, hogy brummog valaki mögöttem vagy inkább "fölöttem". Jó magyarként megrémülök és meg fordulok: Kérdezem angolul, hogy mit mond? Megismétli:
"Ez egy magyar kocsi?"
Mondom: "Igen, magyar vagyok."
"Budapestről?"
"Igen."
"Es itt is laksz?"
"Igen."
"Az klassz." Mondja. Aztán udvariasan elköszönt ő is és a barátnője is és elindultak a kocsijuk felé. Végig kedvesen mosolygott őszinte érdeklődéssel az arcán. Ez az a Finnország amit nehéz nem szeretni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése