Nem. Ez egy egyszerű érzékcsalódás ami arról szól, hogy az agyunk 10es számrendszerben működik és az anyaországi gazdasági szocializáció bizony komoly nehézségeket okoz a pénz értékének a megállapításában idegenben. Ezzel az élménnyel találkozhatunk rövidebb külföldi utak kapcsán is de igazi keveredést a hosszútávú tartózkodás okozhat.
Magyarországon az alapösszegnek 100 forintos értékével nagyjából mindenki tisztában van. Ez egyfajta viszonyítási alap. Tudjuk, hogy ha 100 Ft egy kiló paradicsom, akkor az jó vétel vagy sem. Ha az euró zóna országaiba emigrálunk akkor, akárcsak egy nyaraláson, azzal kezdődik, hogy az ember átváltja a fejében egy adott termék árát forintra azt szinte ösztönösen megállapítjuk, hogy a megkívánt termék ára hogyan viszonyul az anyagi lehetőségeink és kész is van a döntés a vásárlásról. Amikor az ember elkezd euróban pénzt keresni a helyzet kicsit megváltozik. Ennek az az oka, hogy a 10es számrendszer rabjai vagyunk. Az ember fejében valahogy összekeverednek a dolgok valahogy így:
1Euró= 100Ft
10Euró = 10.000Ft
Ez a matematikai, de minimum gazdasági nonsense összekuszálhatja az egész életünket, de minimum alkalmas arra, hogy az ember szükségét lássa nagyon pontos és hatékony pénzkövetési módszer kidolgozásának. Erre sok módszer van a papír-ceruza kombótól a korszerű, okostelefon alkalmazásokig. Nekünk a legjobban az elsőre ijesztő logikájú, nem ingyenes ámde elég fura nevű Budget with Back in Black vált be hosszútávon.
Persze ehhez az egészhez hozzájárul a helyiértékek megszokása is. Miszerint amikor egy drágának látszó televízió fölött meglátjuk egy boltban a 980-as számot akkor az ugrik be a forint-agyunkba, hogy "hoppá de olcsó" pedig valójában egy ~300.000Ft-s készülékről van szó.Eltekinthetünk a pénzt alakjától mert bár az 1 Eurós az pontosan ugyan úgy néz ki, de még ugyan olyan súlyú is mint a magyar 100-as, Finnországban az ember sok készpénzt nem lát. az elmúlt 10 hónapban 3szor ha volt a kezembe Euró bankó.
Hosszabb tartózkodás után már nem váltjuk át a pénzt csak az érték párosítás ragad be valahol mélyen és akkor jön amit ami a fölteszi a koronát a káoszra: az ember el kezd tudatosan kompenzálni. Így például ha 1 Eurónál több egy dinnye akkor az már drága mert: "olcsónak tűnik de az olcsó drága és csak annak tűnik ami nem is így van"....
Megoldásunk még nincs erre a problémára. Csak a nagyon-nagyon oda figyelés maradt. Idővel nyilván megszokja az ember de addig könnyen keveredhet olyan helyzetbe hogy elmegy 30 Euróval vásárolni (~9.000Ft) és azt gondolja, hogy a havi nagy bevásárlást letudja ezzel a körrel. Vagy 1000Euróval a kártyáján aggódva pislog a tej-kenyér szett felett minden egyes riasztó pittyenésnél a pénztárgép kijelzőjére.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése