Finnországban a karácsony nagy ünnep. Korán és aprólékosan, több hónappal az esemény előtt kezdik meg a készülődést a szinte már túlzó díszek és fények felszerelését, hogy mindenkinek az otthona messziről hirdesse: "IMÁDOM A KARÁCSONYT!". Ez az amerikai jellegű áhítat egy igen csak sötét múltra tekint vissza.
Mint az közismert Finnországban, akárcsak Amerikában, a Mikulás karácsonykor jön a kéményen át, rénszarvasok által húzott szánon és sok-sok ajándékot hoz és nagyon hálás a gyerekeknek ha azok egy kis sütit és tejet hagynak neki elöl amit megpihenve elfalatozhat. De nem volt ez mindig így...
Finnországban, a Mikulás keresztény eredetű figurájával azonosított, mára gyakorlatilag teljesen egybe olvadt személy a Joulupukki. Ő lapföldön éldegél Rovaniemi falucskában, ami nemzetközi repülőtérrel is rendelkezik, hogy a Miklulás-turizmust kiszolgálja. Valóban a világ minden tájáról jönnek gyerekes családok az IGAZI Mikulást megnézni, részt venni az 5 órás Mikulás-szafrin, az erdőben rénszarvas szánozni, persze súlyos eurókért mindezt.
A Joulu finnül azt jelenti, hogy Karácsony. Idáig rendben is volnánk. Azt hihetnénk a pukki a szó folytatása apó, bácsi, tündér, szeretet vagy valami hasonló, de nem. A pukki annyit jelent, hogy bakkecske.
Ennek az az egyszerű oka, hogy a régi északi mitológiákban Thor a villámok istene két bakkecske által húzott szánon repült az égen át. Amikor megéhezett estére leszálltak és az ő mindenható kalapácsával agyonverte a kecskéket és megette a szívüket, majd reggel ugyanezen kalapáccsal életre keltette őket, hogy tovább repítsék. Ebből a bájos történetből arra következtettek a régi északiak, hogy a tisztelve-rettegett Thor szereti a kecskét ezért a karácsony kapcsán kecske áldozatot mutattak be istenüknek. Ez volt a "karácsonyi kecske". Ezután jön egy homályos csavar és a kecskeevés, és kecske ölés valahogy materializálódik az évszázadok alatt és a megszületik a szintén rettegett démon a Kecske Ember azaz a karácsonyi kecske más szóval: Joulu Pukki. Ez a sötét figura egy óriási kecske ember, fehér kecske szakállal (!) aki házról házra járva maradék ételt követel karácsonykor és ha nem kap,azaz nem készítenek ki neki valami ennivalót akkor megeszi a ház gyermekeinek a szívét. A kis tündér.
Itt újabb sok száz év és egy evangelizálódás zajlik le és a kecske ember már barátságos apó aki hoz nem visz és jutalmaz nem büntet. Bár Finnországban nem marad meg a gonosz motívum a germán kultúrkörben továbbra is van a gonosz, szarvas lény ez lett a krampusz vagy máshol Fekete Ember (Németországban) vagy Fekete Péter (Amerikában) aki továbbra is a gyermek fenyegető szerepet tölti be persze már csak moderált formában.
A finn karácsonyi liturgiában még meg meg jelenik az eredeti Joulu Pukki és a kecske motivuma. Például vidéken megesik, hogy bőr jelmezbe öltözött, enyhén ittas finnek, a házak előtt, gajdolnak, követleve a klasszikus karácsonyi járandóságokat és persze piát...
Illetve a karácsonyfa díszítésnél és egyéb ünnepi kegytárgyaknál is megjelenik néha a kecske motívum.
Tehát a finneknek van mit rejtegetniük, jelenleg a jóságos Mikulás hatalmas üzlet itt és már sokan elhiszik azt is hogy a mikulás nem mikulás hanem Joulupukki de mi tudjuk, hogy itt egy kis összemosás ott egy jó ötlet és egyből kész a kutyából a szalonna és viszont.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése