A munkahelyemen a reggeli kávé egy félórás művelet reggel 9-től fél 10-ig amit a cég méretes (kb 100 személyre tervezett) étkezőjében bonyolítunk. Ennek szerves része, hogy Jukka a fekete kenyérből készült szendvicsét majszolja és a minden hajnalban az asztalokra kikészített, aktuális napi lapot lapozgatja unottan. Ilyen tájban 4-en szoktuk betölteni a teret, mindenki csöndben iszogatja az ízesítetlen kávéját és magában elmélkedik vagy váltunk pár szót az időjárásról. Néha azonban felkavarja az álló vizet az újság tartalma amiből kiszokott alakulni valamiféle beszélgetés. Ennek én nyilván csak egy töredékét értem de ha olyanjuk van akkor angolul beszélgetnek a kollégák és akkor nekem is könnyebb csatlakoznom.
Tegnap körbemutogatták egymásnak az újságot, láttam, hogy valami autós dologról van szó de még a szalagcímet sem értettem. Pár mondat után átváltottak angolra amivel érzékeltetik, hogy céljuk, hogy pontosan értsem amiről beszélnek. Mondták, hogy előzőnap történt egy rablás kísérlet a turkui autópályán ahol a páncélkocsit leszorították egy kamionnal és automata fegyverekkel nyitottak tűzet rá majd (számomra) tisztázatlan körülmények közt meghiúsult a rablás.
Jukka mondja kicsit tudálékos fejjel, hogy ez az úgynevezett "Svéd stílusú rablás". Kérdezem őket, hogy miért hívják így. Erre Sami nagyot nevet és mondj, hogy azért, mert nem sikerül. (aztán Jukka zavartan magyarázta, hogy nem-nem, azért hívják így mert mostanában több hasonló eset is volt Svédországban.)
A svédekkel szemben hagyományosa ellenérzéseik vannak a Finneknek de az ilyen itt már vaskosnak számító poénokon nem igen szokott ez túlmenni valami olyasmi lehet Magyarországra vetítve ez a dolog mint a magyar-szlovák egymásra fújás egy higgadt formája. Nehéz dolog a történelem, na.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése